Határtalanul! program – tanulmányút Erdélyben
2019. május 14-én, egy keddi napon az osztályommal elindultunk Erdélybe. Órákon át csak utaztunk és közben sok szép hely mellett mentünk el.
Az első cél Nagyvárad volt. Először az Ady-múzeumhoz mentünk, és Ady Endre szobra mellett meghallgathattunk egy előadást a híres költőről. Megnéztük Lorántffy Zsuzsannának, I. Rákóczi György feleségének a szobrát egy parkban, majd átmentünk a várost kettészelő folyó gyaloghidján, és a Fekete Sas palotához érkeztünk, ami amellett hogy nagyon szép volt, azért is jól jött, mert éppen eleredt az eső. Ahogy az eső elállt, bejártuk a Szent László teret, majd felsétáltunk a várhoz. Innen már a buszhoz igyekeztünk, hiszen aznap még sok program várt ránk.
Amikor egy hegyi szerpentin tetején megérkeztünk Király-hágóhoz és kiszálltunk a buszból, gyönyörű látvány fogadott. A kilátóhelyen levő padokon fogyasztottuk el az ebédünket, miközben a tájban gyönyörködtünk. Ebéd után Kolozsvárra indultunk tovább.
Amikor Kolozsvárra érkeztünk, egy térre mentünk, ahol Mátyás királyt és vitézeit ábrázoló szoborcsoport előtt csináltunk osztályképet, majd több osztálytársunk mesélt azokról a történelmi személyekről, akiknek e szobrok emléket állítottak. Ezután elmentünk ahhoz a házhoz, ahol Mátyás király született, de sajnos esett az eső, így esernyők alatt állva hallgattuk meg osztálytársunk beszámolóját a Hunyadi családról. Innen tovább mentünk a Szent György-szoborhoz, végül a Babes-Bolyai egyetem mellett megtaláltuk az első kolozsvári kőszínház emléktábláját. Végül visszamentünk Mátyás király szobrához, és mielőtt tovább indultunk volna, itt kaptunk egy kis szabadidőt.
Kolozsvárról a szállásunkra, Gyalura indultunk tovább. A szállásra érkezés előtt már mindenki izgatott volt, és mikor odaértünk, rácsodálkoztunk a szép tájra. Az épület, amelyben a szobáink voltak, egy hatalmas tó partján állt.
A második nap reggelén Tordára indultunk. Utazás közben láthattuk a Tordai-hasadékot és képeket is készítettünk róla, de sajnos a hasadékot nem tudtuk megnézni, mert esett az eső. Torda városában a templom előtt az először itt kimondott vallásszabadság-törvényről emlékeztünk meg.
Egy rövid szabadprogram után buszra ültünk és elmentünk egy jellegzetes erdélyi faluba, Livezenibe, vagy ahogy ott mondják, Jedd faluba. Amint leszálltunk a buszról, egy modern, felújított épületegyüttes előtt találtuk magunkat. Az itteni diákok és tanárok nagyon kedvesek voltak, és rövid ismerkedés után egy focimeccsre került sor. A vendéglátó iskolások nagyon közvetlenek, de ami sokkal fontosabb, hogy sportszerűek voltak, így könnyű szívvel búcsúztunk el új barátainktól.
Marosvásárhelyen meglátogattuk a Kultúrpalotát, ahol az idegenvezető körbevezetett minket. A múzeum bejárása után a színházteremben megpihentünk, majd miután kijöttünk a palotából, felmentünk a városháza tornyába, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. A következő órákban végig sétáltuk a belvárost, majd indultunk tovább az új szállásunkra, Magyarigenbe.
Két éjszakát aludtunk ebben az aranyos kis erdélyi faluban, ahol rögtön első este az a meglepetés ért bennünket, hogy a nyíregyházi testvériskolánk csapata is itt szállt meg. Megismerkedtünk az ottani hetedikesekkel, és mindkét este nagy pingpong- és kosármeccsekre került sor.
A harmadik nap, rögtön a reggeli után elindultunk a Tordai Sóbányába. 102 lépcsőfokot mentünk lefelé, mire elértük a bányát, amelyet körbejártunk az idegenvezetővel. Miután mindent megnéztünk a bányában, szabadprogramot kaptunk, és felültünk az óriáskerékre, biliárdoztunk és bejártuk a központi nagy barlangot. Utána felmentünk a földszintre, ahol ebédeltünk, majd továbbindultunk.
Nagyenyeden meglátogattunk egy iskolát, a Bethlen Gábor Kollégiumot. Nagy vendégszeretettel fogadtak minket, kiselőadásokkal és műsorokkal készültek. Az iskolamúzeumot részletesen bemutatták, ahol régi padokat, székeket, írószereket és egyéb használati tárgyakat láthattunk. Ezután az iskolában egy kosármeccsre is sor került, ahol az iskolánk csapata győzelmet aratott. A meccs után még sokat beszélgettünk az iskola tanulóival és többekkel később a kapcsolatot is felvettük az interneten. Sok jó emlékkel indultunk tovább innen.
Amint megérkeztünk Gyulafehérvárra, először egy római kori erődöt néztünk meg, majd egy ezeréves templom előtt többen is kiselőadást tartottak ezer év híres, Gyulafehérvárhoz kötődő magyarjairól: I. (Szent) István királytól Márton Áron püspökig. Ezután megnéztünk egy ortodox templomot és kolostort is, majd kaptunk a várban egy óra szabadprogramot: végigsétáltunk egy kirakodóvásáron, majd találtunk egy teret kis gombaházakkal.
Gyulafehérvárról már a szállásunkra, Magyarigenbe indultunk vissza.
Az utolsó nap reggelén miután összecsomagoltunk és buszra szálltunk, az első állomásunk Vajdahunyad volt: itt meglátogattuk a híres Hunyadi várat. Amikor átléptünk a várkapun, a vár udvarába érkeztünk, majd felmentünk az egyik bástyára, ahol két osztálytársunkat hallgattuk meg Hunyadi Jánosról és Szilágyi Erzsébetről. Miután bejártuk a várat, egy következő várhoz, Dévára indultunk tovább.
Amikor megérkeztünk Dévára, szép látvány fogadott minket. Mindenki nagyon izgatottan várta, hogy felérjünk a várba. Ahogy beszálltunk a siklóba – vagy ahogy ott hívják, telekabinba – már indultunk is felfelé. Mikor felértünk a hegy tetejére, elámultunk, olyan szép volt a kilátás. Az alsóvárban hallhattunk egy előadást a reformáció idején itt raboskodó Dávid Ferencről, azután mindenki felfedezhette a várat, melynek különböző belső útjai kacskaringósan vezettek egyre feljebb. A várból lefelé ugyanúgy siklóval jöttünk le, és így még gyönyörűbb volt a kilátás.
Arad volt a tanulmányi kirándulás utolsó városa. Először az aradi vértanúk emlékhelyét néztük meg, ahová egy koszorút is elhelyeztünk, azután a tanár úr tartott egy kiselőadást a vértanúkról. Ezután a városba mentünk, ahol megnéztünk több jelentős épületet, majd kaptunk egy kis szabadidőt. Végül meguzsonnáztunk és hazaindultunk.
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” Vécsey Károly
Későn este érkeztünk Salgótarjánba, az Uzoni Péter Gimnázium és Általános Iskolához.
Az erdélyi utazás izgalmas, mókás és jó volt. Remélem, lesz még ilyen kirándulásunk.
A cikk írói: a 7. osztály