A Rákóczi Szövetség „Március 15-1 Diákutaztatási Program 2015” pályázatának köszönhetően iskolánk több diákja Szencen és Pozsonyban járt:
Egy szeles tavaszi napon korán reggel elindultunk a szlovákiai Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Szakközépiskolába, hogy közösen megünnepeljük nemzeti ünnepünket, március 15-ét.
Délelőtt 10 órától várt bennünket közös program, ahol gyors bemutatkozás után három iskola közös ünnepségére került sor.
A megemlékezés során a szintén vendég mosonmagyaróvári iskola dalos-verses összeállítása után a helybéli gimnazisták műsorát láthattuk, melyben az iskola kórusa és gitárzenekara is közreműködött. A nézőtéren örömmel hallgattuk a magyar verseket és zenés szerzeményeket a diákok tolmácsolásából.
A megemlékezést követően lehetőségünk nyílt egy rövid, kötetlen beszélgetésre a helyi diáksággal és tanáraikkal.
A szenci látogatásunk után elindultunk Pozsonyba.
Városnéző sétánk során bejártuk Pozsony történelmi belvárosát.
A vár impozáns méretei meghökkentettek bennünket, készítettünk is sok fotót, melyeken emberek is szerepelnek, hogy össze lehessen hasonlítani az ember és az épület méreteit.
A pozsonyi vár dombjáról fényképeket készítettünk a Dunáról. A várfal mellől megcsodáltuk a Szent Márton dóm tornyát a magyar királyi korona nagyméretű másolatával a tetején.
A várból sétáltunk le a patinás kis utcákba. Az óváros utcácskái, sikátorai, lépcsői nagyon hangulatos teret adtak sétánknak.
Nagy tetszést aratott a sok vidám bronzszobor a keskeny, hangulatos kis utcákban, sokunk megörökíttette magát ezekkel az alkotásokkal együtt.
Pozsony főteréről a Roland-kút mellől egy rövid szabadprogram indult, megtölthettük az éhes gyomrunkat a sétálóutcák éttermeiben és szuveníreket vásárolhattunk az otthon maradottaknak.
Pozsonyt nem hagyhattuk el anélkül, hogy ne költöttük volna pénzünket a város plázájában, az Euroveaban, ahol meglepetésünkre újra több bronzszoborral találkoztunk.
Este hat órakor indultunk vissza Magyarországra, immár kellemesen fáradt lábunkat pihentetve, szánkat – az élményeinket mesélve – tornáztatva a buszon.